Mirci cica

Mirci cica kiskorában,
Egyszer nem ment iskolába,
Elbújt szépen a kamrában,
Mikor elment a mamája,
 

Előjött és máris szaladt,
Összefirkálta a falat.
Függöny szélét megharapta,
Addig húzta leszaggatta.
 

Megrágta az összes könyvet,
Egyikért sem ejtett könnyet.
Azután fürgén vitte lába,
Egyenesen a kamrába.
 

A sok lekvár olyan finom,
Jó a füge, banán, citrom.
Kolbászok is sorban lógnak,
Mirci szájában egy jó nagy.
 

Ott a tejfölös csuporka,
Nem kell neki zöld uborka.
Egy ugrással ott teremve,
Összes csuprot mind leverte.
 

Földön folyik tejföl-tenger,
Mirci meg mint az úthenger,
Hengergőzik tiszta tejföl.
Zaj hallatszik ajtó felől,
 

Cicamama megjött éppen,
Nagyot néz a csata-téren.
Rögtön tudja mi a helyzet,
Mi történt mikor Ő elment.
 

Mirci dolga ez nem vitás,
Ki is volna más a hibás!
Jól megszidja, megbünteti,
Felfordulást eltünteti.