Káprázat

 

 

Elragad a képzelet,
Oh jelen most ég veled.
Színes képek, jó érzések.
Mintha közelről néznélek.

Szemedben megcsillan a hold,
Mint valami huncut kobold.
Csillan aztán szinte éget,
Olyan mint valami méreg.

Remegek és egyre égek,
Hangod száll mint imaének,
Szép szavaid célba érnek,
Lázas vagyok egyre égek.

Arcod felé nyújtom kezem,
Huss káprázat vége, elment.
Úgy maradok még remegve,
Káprázattól eltemetve.