Álom...

​

Éjszaka egy álmot láttam.
Álmomban én tóvá váltam.
Tavam tükrén két szép hattyú,
Hófehér és hosszú nyakú.

Úsztak Ők a széllel szemben,
Könny csordult a fellegekben.
Felhők könnye rájuk hullott,
Idilli kép már elmúlott.

A kis szélből vihar támad.
Hattyúpárra az most rácsap.
Összebújva jó szorosan,
Úsznak Ők nagy komótosan.

Úti céljuk tavam partja,
Nem messze van egy nagy pajta.
Egyik hattyú ahogy kiér,
Villám csap le nagy fát kitép.

Hattyú mellé esik a fa,
Nincsen abban semmi hiba.
Az ott leselkedő rókát,
Agyoncsapja mint egy bolhát.

A két hattyú egymás mellett,
Eltűnt már az összes felleg.
Szép szivárvány fenn az égen,
A két hattyú száll a légben.

Tavam tengerré változik,
Benne aranyhal álmodik.
A kívánsághegyek hátán,
Most alussza rövid álmát.

Egy jobb világról álmodik,
Ahol Ő csak második...
Öreg kagyló nagyot roppan,
Hal születik azon nyomban.

Éppen olyan mint az első,
Csak kíséri egy kis felhő.
Felébred a támadt zajra,
Nem maradhat Ő már alva!

Lám kívánsága teljesült,
Nem marad már egyedül.
Sok kívánság kicsit várhat,
Hisz itt van már az Ő párja.

Párja felett ott a felhő,
Elűzni azt kell az erő!
Ketten együtt sok jót tesznek,
Adnak így a rossz fellegnek.

Ahol a jók vannak többen,
Onnan a rossz lám elröppen.
Két aranyhal lent a mélyben,
együtt alszik ott az éjben.

Álmuk hosszú, nyugodt, édes.
Éppen olyan mint az élet...